A kőbányai pincerendszer története:
Budapest X. kerülete történetét a legutóbbi időkig jelentősen meghatározó Kewer (Kőér) hegy első említése IV. Béla egy adomány leveléből maradt ránk. A „hegy” 147 m-es magasságával valóban kimagasodik a Pesti-síkságból, s a névből következtetve már a XIII. században ismerték kőbányáit. Az itt található mészkő a földtörténeti középkorban keletkezett, amikor a Kárpát medence nagy részét tenger borította. A terület valószínűleg egy tengeröböl lehetett, ahol a mészvázas csigák maradványai nagy mennyiségben rakódtak le. A mészkő rétegekre az újkorban agyag rakódott le.
A bányákban a XVII. századtól intenzív kitermelés folyt, amit a gyarapodó város építőanyag igénye csak növelt az évszázadok során. Írás van például arról, hogy az 1600-as években a kecskeméti református templom falához innen szállították a követ, a budai pasa külön engedélyével. A jól fűrészelhető, faragható mészkőből emelték többek között a Tudományos Akadémia palotáját, az Egyetemi Könyvtárat és a Lánchíd pilléreinek felső részét. Azt is kevesen tudják, hogy a kőbányai pincerendszer köveiből épült fel az 1838-as pesti árvíz után fél Budapest, így a Margit híd, a Mátyás templom, a Halászbástya, a Citadella és az Operaház. A köveket elsősorban szekereken szállították el a bányákból, de hazánk első vasútja is azért készült, hogy a kőbányai építőkövet a belvárosba vigye. A függő, vagy libegő vasút alig pár hónapig működött 1827 végén, de ez a lóval vontatott, 8 km hosszú, faszerkezetű függővasút volt az európai kontinens első közforgalmú vasútja. Röviddel megnyitása után már nem csak köveket, hanem utasokat is szállított. A kezdetleges módszerekkel, kissé szervezetlenül végzett kitermelés a múlt század végére veszélyessé tette a bányászatot, ezért 1890-ben rendeletben tiltották meg a további munkát.
A hegybe vájt üregek és pincék azonban megmaradtak és alapot szolgáltak az idetelepülő borászat és a sörfőzés számára, hiszen a pincék jól megközelíthetőek, és állandó hőmérsékletűek voltak. A XIX. század idején bizonyítottan hatalmas kiterjedésű szőlők álltak az Óhegyen és az Újhegyen. A kőbányai bor olyan nevezetes volt, hogy még hamisították is: Bécsben máshonnan származó bort mértek „Pester steinberger” azaz pesti kőbányai borként.
A kőbányai sör története szorosan összefonódik a Dreher családéval. A világhírűvé vált sörös dinasztia históriája 175 évet ölel fel. A történet 1796-ban kezdődött, mikor Franz Anton Dreher megvásárolta a Klein-Schwechati Városi Serházat. Fia, I. Dreher Antal Ausztriában, majd Angliában tanulta ki a mesterséget, ahonnan – a legendák szerint – az üreges sétapálcájába rejtett sörminták is segítették. Ő fejlesztette ki az új sörtípust: a Lagerbiert, melynek köszönhetően ő lett a „sörkirály”.
I. Dreher Antal 1862-ben átlépte sörével az osztrák határt és megvette az akkori pesti sörfőzőmester, a Münchenben tanult Schmidt Péter „Sertárosház”-át. Később kiderült, hogy a mélyfúrással nyert kőbányai kutak vize kitűnően alkalmas a sörfőzéshez, a pincék pedig állandó hőmérsékletet biztosítanak az ászokoláshoz, tároláshoz. Még maga a császár, Ferenc József is ellátogatott a gyárba, s ekkor kapta a cég a Császári és Királyi Udvari Szállító címet.
A kőbányai, hamarosan Magyarország legnagyobb sörgyárává vált. A körülötte egymás után épülő új serfőzdék (Haggenmacher, Fővárosi Serfőzde) sem tudták megtörni a lendületet. A Dreherek bekebelezték az egész Óhegyet és a környéken megtelepedett többi sörgyárat is. A rendszerváltás után a Sörgyárat privatizálták. Ma a sörgyártás csak az ún. kettes telepen folyik. A Dreher sörgyár 1993 novemberében a South African Breweries (SAB) csoport tagja lett. 1997-ben a tulajdonos SAB egyesítette a Kőbányai és a Kanizsai Sörgyárat, ezzel létrejött a mai Dreher Sörgyárak Zrt. A dél-afrikai sörgyártó és az amerikai Miller Brewing Company 2003-ban történt egyesülésével létrejött SABMiller vállalatcsoport napjainkban a világ második legnagyobb sörgyártó vállalkozása.
A történelem során számos különleges célra használták már a pincerendszert. 1944 tavaszán a szövetséges bombatámadások hatására a kőbányai pincerendszerbe telepítették a fővárosi repülőgépgyártást, és a háború alatt ezekben a pincékben szerelték össze többek között a Messerschmittek motorjait.
Vissza a kőbányai merülőhelyre!