Mindenki volt már abban a szituációban, hogy a nyári szabadság pillanatait, szerette volna megörökíteni a fényképezőgépével. Ugyanez az érzés előjön akkor is, amikor a búvár a világ legszebb merülőhelyein a korallok és színpompás halak között úszkál. A probléma itt szokott előjönni, hogyan lehet és mivel ezeket az élményeket az utókor számára megörökíteni, ráadásul úgy hogy az tényleg élvezhető legyen. Jelen írás célja, hogy ízelítőt adjon arról, hogy miként segíthet egy vízalatti fotós tanfolyam abban, hogy valós élményeinket olyan szinten tudjuk megörökíteni, mit ahogyan megéltük azokat. 
Megpróbálunk egy kis ízelítőt adni abból a tematikából, melyet mi állítottunk össze több 10000 exponálás sikere és kudarca, egyszóval tapasztalata után messze túlhaladva a hivatalos tananyagok tartalmát, legyen az bármilyen oktatási rendszer anyaga is. Ez a kis írás lehetőségeinek korlátai miatt nem alkalmas arra, hogy megoldja a mindentudás iskoláját, inkább tekintsd egy kis ízelítőnek, vagy kedvcsinálónak a tanfolyamhoz.
Jó olvasgatást és tervezgetést kívánunk!
Első lépés, vegyünk fényképezőgépet. Na de milyen? Filmes gépek lassan kimennek a divatból. Mire hozzájutunk a végeredményhez, már vége is a búvártúrának, így nem lehet orvosolni az elkövetett hibákat, csak a következő túrán. Digitális gép sokkal jobb, már a vízalatt láthatjuk az eredményt, rögtön lehet korrigálni. Na de ezek közül melyiket? Választék óriási, dönteni nehéz. Ha már van gépünk, vagy tapasztalatunk akkor valamivel könnyebb, de ez rögtön rossz irányban is befolyásolhat. Nem akarok most a kérdéskörben nagyon elmélyedni, mindenképpen szakember tanácsadását javaslom a választásnál, elsősorban azért, mert az egyéni célok határozzák meg a szükséges eszközt, amit igen nehéz feltárni önállóan egy vízalatti fotóstanfolyam elvégzésének hiányában. Azért röviden összefoglalom, ami szerintem a legfontosabb egy gépválasztásnál:
- Lehessen kapni a géphez búvártokot, lehetőleg gyárit
- Lehessen rajta kézi fehéregyensúlyt állítani
- Lehetőleg tudjon mozgó filmet is rögzíteni
- A videóhoz is lehessen kézi fehéregyensúlyt állítani
- Ismerje és kezelje a RAW képformátumot
- Nagylátószög minél nagyobb legyen
- Külső vakut csatlakoztatni lehessen
- Erős belső vakuval rendelkezzen
- Akkumulátor, viszonylag hosszabb ideig bírja (manapság már ez nem probléma)
A bizonytalanoknak, elsőre jó választás lehet a gépkölcsönzés. Szinte minden búvárbázison sok fényképezőgép közül választhatunk, így akár naponta többet is kipróbálhatunk.
Második lépés irány a víz. Lehet, hogy elfelejtettünk valamit? Hát igen. Itt szokott lenni az első probléma. Nem ismerjük a gépet, nem tudjuk beállítani, nem jól szereltük össze a tokot, nem volt megfelelő a karbantartás. Mielőtt bemennénk a vízbe meg kell ismerkedjünk a fényképezőgéppel. Tisztában kell lennünk, hogyan kell beállítani, használni. A fényképezőgép tokjával hasonló a helyzet. Sok tokon, minden kezelőszerv kivezetésre került, így az összes beállítást tudjuk alkalmazni a vízalatt is. Meg kell ismerjük ezeket a gombokat is, mert picit minden másképp lesz, mint magán a gépen. Meg kell szokni ezek használatát. Érdemes mindezt, már a felszínen begyakorolni. A búvártok alapvető szerepe, hogy elzárja gépünket a víztől. 
Ezt a szilikon zsírral kezelt „O” gyűrűk biztosítják. Minden merülés előtt, ezek állapotát le kell ellenőrizni. Hasznos tanács, hogy új tokot, először a fényképezőgép nélkül vigyünk le a vízalá, és ne csak pár méter mélyre, hanem legalább 15-20 méteres mélységbe. A toknak nem árt ha vizes lesz, a fényképezőgépnek annál inkább. Ha száraz maradt a tokunk, akkor a második merülésre már vihetjük a fényképezőgéppel együtt. Lehet már vásárolni olyan gépeket, melyhez tok se kell. Az a baj, hogy ezek általában csak 5m-es mélységig vízállók. Vigyázzunk, mert bizonyos gépekhez, csak 5 méteres mélységig vízálló tokot lehet vásárolni, ami egy búvárnak, mint mélység nem nagy kihívás.
A fényképezőgép előkészítéséhez tartozik, hogy meggyőződünk arról, hogy az akkumulátor kellőképpen feltöltött és a memóriakártyán is van szabad hely. Ez persze mindenkinek természetes, csak a merülés előtt másra is ügyelnünk kell, ezért érdemes erre időben gondolni.
, ha minden előkészületet elvégeztünk, akkor már tényleg mehetünk a vízalá. Fontos, hogy gépünket rögzíteni tudjuk a búvármellényünk D gyűrűjéhez. Ez a rögzítés lehetővé teszi, hogy amikor nem használjuk akkor ne legyen útban, ne foglalja le kezeinket. Nem jó, ha gépünk erősen negatív, de az se ha erősen pozitív lebegőképességű. A tokokhoz kaphatunk kis gyári ólmokat, melyek segítségével beállíthatjuk a lebegőképességét. Általában a tokok enyhén pozitívak, szerintem ez jó is, mert ha véletlen elhagynánk, akkor feljön a víz tetejére. A fényképezés közben is jó, hogy a tok pozitív, mert így valamelyest támaszt jelent kezünknek, nehezebben fog bemozdulni az elkészített kép.
Negyedik lépés kezdjünk el merülni és fotózni. Elsőre ez nem is olyan egyszerű. Ekkor jövünk rá, hogy a lebegést, lehet, hogy még tanulni kell, még is jobb lett volna előbb elvégezni egy lebegőképesség fejlesztő spec tanfolyamot 🙂 Ha már megy a lebegés, és nem csak csípőből lövöldözünk akkor megkezdődhet a képek komponálása. A szempontok hasonlók mint a felszínen. Aranymetszés, egyharmados szabályok a vízalatt is működnek. Régi, talán még nem elcsépelt szabály, hogy lehetőleg állított formátumú képet készítsünk, picit a horizont fölé lőve, így „kijön” a „vízhatás”. Fontos, hogy a halak ne a képről leússzanak, hanem a képbe, magyarul, több hely legyen előttük, mint mögöttük. Ha már sikerült pár jól beállított képet készíteni, akkor fedezzük fel, hogy minden kék. Hová lettek a színek? 
Persze rögtön eszünkbe jut az OW tanfolyamon tanultak, hogy a vízben a színek elnyelődnek, ezért pár méter mélyen már pirosat nem látunk. Hogyan oldjuk meg ezt a problémát? Vigyük le a napot a vízalá 😉 – nem sikerült. Akkor mit tegyünk? Teljesen egyszerű kapcsoljuk be a vakut, rögtön lesznek színek. Így is van, csak ha nagyítva megnézzük képünket, láthatjuk, hogy mintha havazott volna, foltos lett a kép. Miért van ez? Gépünk vakuja, közel van az objektívhez, ezért a vízben lévő lebegő szemcsékről, visszaverődik a vakunk fénye, ami fényes foltokat hoz létre a fotón. Mi a lehetőség? Külső vaku(k) használata, lehetőleg minél messzebb, karokra téve, az objektívtől. 
Másik lehetőségünk, hogy nem használunk vakut, hanem kihasználjuk a fényképezőgépünk azt az egyszerű tudását, hogy az adott fényviszonyokhoz, megmondhatjuk neki, hogy mi a fehér, ezek után a gép a színeket, ennek megfelelően korrigálja. Ezt nevezzük, kézi fehéregyensúly állításnak. Eredmény, szép színes kép. Azért nem ilyen egyszerű, de majdnem 😉 Eddig nem beszéltünk, a kompakt digitális fényképezőgépek nagy előnyéről, hogy mozgó felvételt, videót is lehet rögzíteni segítségükkel. Természetesen videó közben, vakut nem használhatunk, nagy lámpákat igen, de az nagyon problémás. Sok gépnél működik a kézi fehéregyensúly állítás a videó alatt is. Ennek segítségével, rögtön színesek lesznek a videóink, minősége emiatt a drága kamerákkal is vetekedhet.
Ötödik lépés gépünk karbantartása és a fotók feldolgozása. A megfelelő utókarbantartás azért szükséges, hogy a következő bevetésen is ugyanolyan jól működjön felszerelésünk, mint az első használatkor. Gondolom nem kell sorolnom, hogy fontos, hogy megtisztítsuk, kiszárítsuk gépünket és tartozékait. Lementsük a memóriakártyát, feltöltsük az akkumulátorokat. A lementett képek PhotoShop, vagy más képfeldolgozó szoftverrel javíthatók. A RAW formátumban készített képek lefelé és fölfelé is 2 fényértéket módosíthatók, nem beszélve arról, hogy a képen utólag is tudunk fehéregyensúlyt állítani. A képeinket utólag megvághatjuk, így a nem kívánatos felesleges részek levághatók. Az utólagos vágással a kép, szerkesztési szempontból is javítható, pl. megoldható, hogy a készített képen szereplő halak, megfeleljenek az egyharmados szabálynak. Azonban csodát tenni nem lehet, csak jó alapanyagból lehet jobbat készíteni, ezért rendkívül fontos, hogy a vízalatt elérjük a maximumot, amit ki tudunk hozni, mint magunkból, mint a felszerelésünkből.
Tudjuk, hogy az előzőekben leírtak, betartásával senkiből se lesz profi fotós, ahhoz sok gyakorlás, és türelem szükséges. A leírtak ráadásul csak ízelítők és ötletszilánkok voltak a sok-sok praktikus ötletből, tanácsból, mely elhangzik majd a vízalatti digitális fotótanfolyamon, melyre szeretettel várunk.